Információból is lehet túl sokat fogyasztani
Reggel felkelsz. A telefonodon csekkolsz valamit: az e-mailjeidet, híreket, facebookot, instát, vagy bármi mást. Még sebességbe sem raktad az agyad, de már elkezdődött a kontent fogyasztás. Hírfolyamok, képek, videók, zenék, cikkek, posztok, e-mailek, blogbejegyzések, e-könyvek és e-magazinok. A digitális tartalmak is olyanok, mint az étel: van, ami tápláló, segít fejlődni (ezt hívják információnak), illetve van, ami üres kalória (zaj), vagy akár rombolhat is.
Az emberiség 2 milliós éves történelmének jelentős részét úgy élte le, hogy szénhidrátban és zsírban gazdag ételekből kevés állt rendelkezésére. Az élelmiszeripar legutóbbi néhány évtizede hozta el azt a bőséget, hogy ilyen ételekből tömött polcok várnak már a boltokban. Az evolúció által belénk kódolt hiányérzet, sóvárgás és az egyre könnyebben hozzáférhető, feldolgozott ételek együtt egy kockázatos kombinációt hoztak létre. Nem kellene, de túlfogyasztunk az olyan ételekből, amikhez korábban alig fértünk hozzá, és a testünk nem tudja lekövetni a hirtelen jött bőséget.
Az eredményt jól ismerjük: a fejlett országok népességének jelentős része elhízott. Egy évszázad kellett, hogy felismerjük ennek a rendszernek a hátulütőit, és ma már újra igyekszünk a testünknek megfelelő üzemanyagot biztosítani.
Gyors kaja után gyors tartalom
A minket körülvevő információkkal is hasonló a helyzet. Ahogy az ételből, úgy a tartalomból is elkezdtünk gyorsan és sokat fogyasztani.
Az információs technológia akkorát ment előre az elmúlt néhány évtizedben, hogy behozta a Mekit a zsebedbe és bármikor eheted a virtuális bigmeket, azaz a “gyors” tartalmat.
A virtuális világban még nagyobb a csábítás, mert várnod sem kell a rendelésedre vagy a bevásárlásodra, azonnal fogyaszthatsz. Még messze nem értjük a technológia ilyen szintű befolyásának hatásait az életünkre, de intenzíven használjuk. Nem is olyan rég, ha üzenetet akartál küldeni valakinek, ahhoz kézzel le kellett írni, borítékot és bélyeget venni, és feladni a postán. Ma ez 2 perc, és a világ másik végén van a digitális levelünk a címzettnél.
A technológia sokat könnyít az életünkön. De tényleg nyugodtabbak lettek a hétköznapjaink? Ma már nem szükséges úgy átgondolni, hogy mit írunk a másiknak, mert azonnal megkapja és válaszolhat is rá. Egy átlagos munkahelyi inbox ma tele van olyan levelekkel, amik (általában a küldő fél rossz prioritáskezelése miatt) azonnali választ várnak. A Facebook és Instagram hírfolyamok pedig olyan tartalmakkal, amik azt az érzést keltik, hogy ha lemaradsz, kimaradsz. Ebben a folyamatos nyomásban kevés időt fordítunk a tartalmak szűrésére, helyette is inkább fogyasztunk. Ezzel ütjük el az időt bármikor, ha egy picit is unatkozunk. Ugyanott tartunk, mint a táplálkozás sztoriban pár évtizede. Túlfogyasztunk. Ráadásul ennek még olyan látványos hatásai sincsenek, mint az elhízás, vagy egyéb fizikai betegségek. Így még nehezebb kimutatni a negatív következményeit. Az egyik következő cikkben foglalkozom ezzel részletesen.
Ősemberek vagyunk a digitális korban
Az alábbi grafikonon az információs túlterhelés, az agyi kapacitásunk és a kettő közötti különbség kapcsolata látható:
A sárga nyilak jelölik azt a növekvő szakadékot, ami az egyre több ránk ömlő tartalom (zöld görbe) és a korlátozott agyi kapacitásunk (piros egyenes) között van /ha érdekel, hogy mi okozza ezt az információs robbanást, akkor olvasd el a cikksorozat első részét/. Az agyunkba (egyelőre) nem tudunk extra processzort vagy memóriát építeni, hogy ezt a megnövekedett mennyiségű információt fel tudja dolgozni. A technológiai fejlődés állva hagyta a Homo Sapiens evolúciós fejlődését. Ha azt gondoljuk, hogy mi többfelé tudunk figyelni vagy gyorsabban dolgozzuk fel az információkat, mint egy 15 ezer éve élt vadászó-gyűjtögető ősünk vagy mint az 5 ezer éve élt ókori piramisépítő Egyiptomból, akkor tévedünk. Az agyunk 30 ezer éve azonos képességekkel bír. Az evolúciós pszichológiai kutatások szerint a szürkeállományunk a mezőgazdasági kor előtti vadászó-gyűjtögető életmódhoz van “huzalozva”, amit a fenti élelmiszeres példa is alátámaszt.
Az, hogy mire figyelsz, már nem csak neked fontos
Egyre több az olyan információ, amit az agy nem képes feldolgozni. Ezért ignorálod, szűröd a figyelmed elé kerülő tartalmak jelentős részét. Világos, hogy így az információknak versenyezniük kell a figyelmedért. Ebbe a versenybe szóltak bele a nagy technológiai vállalatok.
A felhasználói adatok váltak ma az egyik legértékesebb árucikké. Ezért lett üzleti érdek a figyelmed befolyásolása.
A Facebook vagy a Google hogyan kerültek a világ leggazdagabb vállalatai közé, ha te ingyen használhatod a szoftvereiket? A kirakatban egy csilli-villi digitális platform van, ahol kapcsolatot tartasz, barátkozol, véleményt nyilvánítasz, híreket olvasol. Bevonzzák a figyelmed. Közben a díszlet mögött felprofiloznak, megnézik az aktivitásod alapján, hogy mit szeretsz, mi a hobbid, kiket követsz. Minél több időt töltesz el az applikációban, annál pontosabb képet kapnak arról, hogy te ki vagy és mit lehet neked eladni. Ezeket az - egyébként személyes - adatokat eladják más cégeknek, akik utána az érdeklődésednek megfelelő, célzott hirdetésekkel bombáznak téged.
Hogyan épült egy komplett gazdasági modell a figyelmünk irányítására és kihasználására? Erről írok a következő részben.
Forrás: Liska István: Fókusz az új IQ - 2. rész
Beszélgessünk! Ha kérdésed lenne hozzánk, keresd bátran közvetlenül is Nőthig-Hegedüs Enikőt, eniko.hegedus@educate.business